AZ EMBERI JOGOKKAL VALÓ MANIPULÁCIÓ

1 August 2016

Antiszemitizmus elleni önvédelmi nyelvkalauzunk arra tanít, hogyan lehet felismerni a manipulációt és ellenállni neki, ha antiszemita beszéddel találkozunk. A való életből vett, a Get the Trolls Out! munkatársai által dokumentált példákon keresztül mutatjuk be azokat a bevett, rejtett retorikai trükköket, amelyekkel a nyilvánosságot manipulatív módon, a zsidó emberek gyűlöletére és kirekesztésére próbálják hangszerelni.   

Szilágyi Anna

Az antiszemita beszédben megtévesztő módon hivatkoznak az emberi jogokra. A zsidók gyűlöletére buzdítók rendszeresen visszaélnek azoknak az intézményeknek és személyeknek az érveivel, akik csakugyan kiállnak az emberi jogok védelméért. Az igazi jogvédők szavainak kiforgatásával, az antiszemiták azt a hamis benyomást igyekeznek kelteni, hogy a zsidók sértik a nem-zsidók alapvető szabadságjogait. Az áldozat-támadó viszony megfordításának e formájával a beszélők antiszemitizmusukat próbálják „igazolni”.  

A második világháborút követően a zsidók és más áldozatok — köztük romák,  homoszexuálisok, mozgáskorlátozottak és politikai foglyok — ellen a nácik és kollaboránsaik által elkövetett népirtás okán az emberi jogok ügye a nemzetközi politika fókuszába került. 1948-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Az antiszemiták azonban az ENSZ és más szervezetek által képviselt elveket a manipuláció korábban is bevett formáinak szolgálatába állították. 

Ahogyan a Get the Trolls Out! megfigyelői is észlelték, napjaink antiszemita beszédében a zsidókat rendszeresen az emberi jogok megsértőiként ábrázolják. A zsidókat például gyakran vádolják azzal, hogy megfosztják a nem-zsidókat a vélemény és a kifejezés szabadságától. A manipuláció e formája arra az ősi antiszemita klisére épít, miszerint a zsidók birtokolják és ellenőrzik a sajtót, hogy agymosásnak vethessék alá a nyilvánosságot. 

A zsidó média-kontroll szterotípiáját elevenítette fel egy francia beszélő közelmúltbéli Facebook-posztja: „Egy demokráciában az információ szabad és plurális kellene, hogy legyen. A valóságban a legfontosabb sajtótermékek teljes mértékben a zsidók kezében vannak, és ez gyakorlatilag minden területre igaz.” A jogtipró szerepét ruházva a zsidókra, ez a Facebook-poszt azt sugallta, hogy a zsidók aláássák a demokráciát és a sajtószabadságot Franciaországban.     

Az antiszemita sztereotípiák szívósságát szemlélteti, hogy a zsidó média-uralom kliséje új alakzatokban is visszatér. A világháló megjelenése óta az antiszemiták azt állítják, hogy a zsidók nem csupán a hagyományos, de az internetes média új felületeit is uralmuk alatt tartják. 2015 novemberében egy francia blog állítása szerint a Wikipédiát például „zsidók szerkesztik, hogy törzsi érdekeiket népszerűsítsék”. Ugyanez a blog a „Google zsidóiról” is szólt, akik „cenzúrázzák” az információkat.  

Az antiszemiták szólásszabadságot is követelnek, ilyenformán alapvető joguktól megfosztott áldozatként jelenítve meg magukat. Bár ilyen esetekben a beszélők egyszerűen „szólásszabadságról” beszélnek, valójában „a gyűlöletbeszéd szabadságáért” kardoskodnak. Az áldozat-támadó viszony megfordításának e formáját gyakran kíséri az a panasz, hogy a beszélőket rasszistának és antiszemitának bélyegzik, ha a gyalázkodó, támadó beszéd „szabadságát” gyakorolják.  

A korábban említett francia Facebook-poszt például a következő hamis vádat is tartalmazta: “A zsidó világnézetben, a goy (goyim többes számban) a nem-zsidó. Őt állatnak tartják. Maga a Talmud mondja, ami messze a legbefolyásosabb szent szövege a judaizmusnak, hogy egy kutyánál is kevesebbre tartják. Egyetlen kötelessége ezért, hogy zsidó gazdáját szolgálja anélkül, hogy egyszer is panaszkodna. Máskülönben „rasszista”, „antiszemita” lesz belőle és a zsidók mindent meg fognak tenni azért, hogy szenvedjen a következményektől.”   

Az antiszemita beszédben a vélemény és a kifejezés szabadságához való jogot kiforgatják annak érdekében, hogy a szóbeli bántalmazást és a diszkriminációt népszerűsítsék. Ezért megtévesztés áldozatául esnek, akik az antiszemita beszéd esetében a hivatkozásokat a vélemény és a kifejezés szabadságához való jogra szó szerint értelmezik.